Magyar szerkezettár

fény

1. látható sugárzó energia. ▸ északi sarki fény ▸ fényt kap | ▸ valaminek a fényei a város fényei.

2. sima felületről visszavert csillogó sugárzás. a gyémánt fénye. | ▸ valakinek a szeme fénye

3. műv fényk <képen> világos folt, részlet.

4. ▸ fényre hoz

5. vál díszes külső, ragyogó szépség, pompa. a királyi udvar fénye; ▸ a fény városa

6. dicsőség, tekintély. a család régi fénye.

7. irod az értelem, a szellem világossága. | valaminek magyarázó, megvilágító ereje. valamilyen fényt vet valamire; ▸ valaminek a fényében

8. vál derű, öröm. fényt visz valakinek az életébe.

[?fgr ]

____________________

villámot

→ villám ⊕ -t

villám

1. felhők v. felhő és talaj között fény- és hangjelenség kíséretében történő nagy erejű villamos kisülés. | ▸ villámként mint a villám

2. irod villanás, felvillanó fény. a kardok villáma. | vál szem dühös felvillanása. szeme villámokat szór.

[↔világ ]

-t¹

rag

I. tárgyrag

1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.

2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].

3. <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.> fiút [szült]; levest [főz]. | <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.> táncot [lejt]. | <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.> [békés] életet [él].

4. vmely helyen. [járja] a falut.

5. valamennyi ideig. öt évet [ült].

6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].

7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].

II. hat értelmű tárgy ragja

1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].

2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].

3. biz: ▸ mit? mit [tűröd]?

-t²

a befejezett mn-i ign képzője -tt

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

____________________

szór

ts (és tn) ige

1. <szemes, szálas anyagot> úgy dob vhova, hogy az (viszonylag) nagy felületet borítson be. sót szór az ételre. | biz <több (apró) dolgot> egymás után dob(ál). csak úgy szórta a ruhákat. | nép kiv <kicsépelt gabonát> lapáttal szelel.

2. sűrűn, bőségesen ont, osztogat valamit. ▸ villámot, halált szór; átkokat szór valakire; fényt szór valamire ▸ villámokat, szikrát szór a szeme a tekintete | <pénzt, vagyont> pazarol.

3. tn vad <sörétes lőfegyver> úgy hord, hogy a sörétek egymástól bizonyos távolságban oszlanak el. | tn kat <golyós lőfegyver> nem hord pontosan.

[ tör ]

____________________

halált

→ halál ⊕ -t

halál

1. a szervezet életműködésének teljes és végleges megszűnése. beáll a halál; valakinek a halála után; ▸ fekete halál ▸ halálig kitart mellette

2. halálbüntetés. halálra ítélték.

3. túlzó halálos veszedelem. a halálból tért vissza.

4. irod valaminek megszűnte, pusztulása. az ősi kultúrák halála.

5. az ember halálának előidézője, gyak. kaszát tartó csontváznak ábrázolt alak. arat a halál. ▸ olyan sápadt, mint a halál

6. ▸ valami a halála valakinek az a halálom, ha ...

7. ▸ halálra | ▸ halálra keres valakit | ▸ halálra váltan | ▸ ugat belőle a halál kutyája ▸ jó volna halálnak

[←hal¹ ]

-t¹

rag

I. tárgyrag

1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.

2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].

4. vmely helyen. [járja] a falut.

5. valamennyi ideig. öt évet [ült].

6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].

7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].

II. hat értelmű tárgy ragja

1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].

2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].

3. biz: ▸ mit? mit [tűröd]?

-t²

a befejezett mn-i ign képzője -tt

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

____________________

átkokat

→ átok ⊕ többesjel ⊕ -t

átok

1. vad indulatból, bosszúból mondott rossz kívánság, hogy valami baj, csapás, szerencsétlenség érjen valakit. átkot szór valakire.

2. hiedelemben: ilyen kívánságból eredő csapás, szerencsétlenség. örökös átok. | valaminek súlyos következménye. a múlt átka; ▸ a nagyság átka | biz pejor komisz ember. | (jelzőként) biz túlzó átkozott, gyalázatos. átok rossz!

3. vall: ▸ (kat) egyházi átok alá helyez valakit

[←átkoz ]

többesjel

fn nyelvt

a többes szám jele.

-t¹

rag

I. tárgyrag

1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.

2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].

4. vmely helyen. [járja] a falut.

5. valamennyi ideig. öt évet [ült].

6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].

7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].

II. hat értelmű tárgy ragja

1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].

2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].

3. biz: ▸ mit? mit [tűröd]?

-t²

a befejezett mn-i ign képzője -tt

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].